Kirándulásunk következő állomása Tokaj volt. Kicsit kétkedve mondtam előzetesen igent a szállásadónknak, mert amit leírt a honlapján, az túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Tokaj belváros, parkoló, tágas szobák fürdővel, borkóstoló, miazmás… Mindezt alig ötszázzal többért, mint előző éjszakai menedékünk? Hátizé, nehezen hihető.
Telefonon bejelentkeztünk a várostáblánál, mert kellett egy csöpp navigáció. Mire odaértünk, házigazdánk a nyitott kapuban várt minket, mutatva, hogy hová álljunk a kocsival. Kedves, fiatal nő, körbevezet a házban, megmutatja a kertet és mivel minden tetszik, irány a pincébe bort kóstolni. Itt ez a szokás és ugye mi nem szeretnénk udvariatlanok lenni.
A szobánk hatalmas. A berendezések nem modernek, de véletlenül sem lelakottak. Minden tiszta, mintha a nagyszülőkhöz futottunk volna haza látogatóba. Franciaágy (mint a nagyszülőknél), lambéria (mint a nagyszülőknél), régi tévé (mint a nagyszülőknél), kellemes hűvös (mint a nagyszülőknél) és még mesélhetnénk (mint a nagyszülőknél). Csak a mobil POS fizetés, a fürdőszobai standard törölközők és a kihelyezett higiéniai bizbaszok emlékeztetnek arra, hogy vendégházban vagyunk. A családias légkör nem kerülne pénzébe más vendéglátóknak sem, mégsem élnek a Borudvar apró praktikáival. Tegeződés, keresztnéven szólítás, érdeklődés (honnan jöttünk, milyen utunk volt, mit láttunk idáig?), informálás (ezt mindenképpen látnotok kell, ide ugorjatok be, ott ebédeljetek, stb.) és ezeket koronázta meg a borkóstolás, kis sztorizással. Apróságok, amitől nem érzed magad futószalagra helyezett vendégként.
Vacsoránkat természetesen a Halászcsárdában költjük el. Én ragaszkodtam hozzá, mert gyerekkoromban sokat jártunk ide családostól. A hely semmit nem változott, csak az élővirágokat cserélték műanyagra, mert az kevesebb vizet igényel. Nem örültem a retro látványnak, ahogyan a felszolgálásnak sem, cserébe az étel kiváló maradt, mint régen. A korhely halászlé olyan sűrű volt, hogy a kanál megállt benne, az íze tökéletes. M is boldog, régen evett ennyire finom halászlevet. Illetve, régen nem evett, mert akkor nem szerette, de mióta a telekszomszédjuk főztjére jár rá néha, azóta odáig van érte.
Vacsi után séta, kis beszélgetés a házigazdánkkal, fürdés aztán alvás. Az ágyunk nagy és kényelmes, az éjszaka nyugodt, nincsenek vonyító kutyák, sem diszkó a szomszédban. Mivel nem a főút mellett van a szállás, a kerthelyiségek zaja sem kúszik be a szobánkba. Másnap reggel a kert felső részén terítünk magunknak. Innen fentről látszik csak, mennyit is foglalkoztak a kert szépítésével. Amerre csak nézünk, virágok és antik tárgyak, kancsók tűnnek fel mindenhol. Minden nagyon szép és rendezett.
Rengeteg látnivaló van Magyarországon, rengeteg szálláshellyel, a szabadságaink pedig végesek, így hát kicsi az esélye, hogy visszatérnénk, de nagyon szeretnénk. Pároknak, családnak, kutyának, macskának, mindenkinek érdemes ellátogatnia. Minket megfogott.
