Szállásokról

Kirándulásunk következő állomása Tokaj volt. Kicsit kétkedve mondtam előzetesen igent a szállásadónknak, mert amit leírt a honlapján, az túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Tokaj belváros, parkoló, tágas szobák fürdővel, borkóstoló, miazmás… Mindezt alig ötszázzal többért, mint előző éjszakai menedékünk? Hátizé, nehezen hihető.

Telefonon bejelentkeztünk a várostáblánál, mert kellett egy csöpp navigáció. Mire odaértünk, házigazdánk a nyitott kapuban várt minket, mutatva, hogy hová álljunk a kocsival. Kedves, fiatal nő, körbevezet a házban, megmutatja a kertet és mivel minden tetszik, irány a pincébe bort kóstolni. Itt ez a szokás és ugye mi nem szeretnénk udvariatlanok lenni.

A szobánk hatalmas. A berendezések nem modernek, de véletlenül sem lelakottak. Minden tiszta, mintha a nagyszülőkhöz futottunk volna haza látogatóba. Franciaágy (mint a nagyszülőknél), lambéria  (mint a nagyszülőknél), régi tévé (mint a nagyszülőknél), kellemes hűvös (mint a nagyszülőknél) és még mesélhetnénk (mint a nagyszülőknél). Csak a mobil POS fizetés, a fürdőszobai standard törölközők és a kihelyezett higiéniai bizbaszok emlékeztetnek arra, hogy vendégházban vagyunk. A családias légkör nem kerülne pénzébe más vendéglátóknak sem, mégsem élnek a Borudvar apró praktikáival. Tegeződés, keresztnéven szólítás, érdeklődés (honnan jöttünk, milyen utunk volt, mit láttunk idáig?), informálás (ezt mindenképpen látnotok kell, ide ugorjatok be, ott ebédeljetek, stb.) és ezeket koronázta meg a borkóstolás, kis sztorizással. Apróságok, amitől nem érzed magad futószalagra helyezett vendégként.

Vacsoránkat természetesen a Halászcsárdában költjük el. Én ragaszkodtam hozzá, mert gyerekkoromban sokat jártunk ide családostól. A hely semmit nem változott, csak az élővirágokat cserélték műanyagra, mert az kevesebb vizet igényel. Nem örültem a retro látványnak, ahogyan a felszolgálásnak sem, cserébe az étel kiváló maradt, mint régen. A korhely halászlé olyan sűrű volt, hogy a kanál megállt benne, az íze tökéletes. M is boldog, régen evett ennyire finom halászlevet. Illetve, régen nem evett, mert akkor nem szerette, de mióta a telekszomszédjuk főztjére jár rá néha, azóta odáig van érte.

Vacsi után séta, kis beszélgetés a házigazdánkkal, fürdés aztán alvás. Az ágyunk nagy és kényelmes, az éjszaka nyugodt, nincsenek vonyító kutyák, sem diszkó a szomszédban. Mivel nem a főút mellett van a szállás, a kerthelyiségek zaja sem kúszik be a szobánkba. Másnap reggel a kert felső részén terítünk magunknak. Innen fentről látszik csak, mennyit is foglalkoztak a kert szépítésével. Amerre csak nézünk, virágok és antik tárgyak, kancsók tűnnek fel mindenhol. Minden nagyon szép és rendezett.

Rengeteg látnivaló van Magyarországon, rengeteg szálláshellyel, a szabadságaink pedig végesek, így hát kicsi az esélye, hogy visszatérnénk, de nagyon szeretnénk. Pároknak, családnak, kutyának, macskának, mindenkinek érdemes ellátogatnia. Minket megfogott.

Két évvel ezelőtt tettünk egy északkelet-magyarországi körutat. Kiskörutat, fogalmazzunk inkább így. Számos érdekes helyre eljutottunk, a Szerencsi Cukorgyár Cukormúzeumától a Magyar Motor Múzeumig Bodrogkeresztúron.

Első szálláshelyünk inkább bizonyult komikusnak, mint tartós használatra alkalmas panziónak. Késő este érkeztünk meg Bükkszentkeresztre, és végül bio-GPS használatával jutottunk el célállomásunkig.

A sötétben próbálunk tájékozódni, hogy most merre is kellene indulnunk, ugyanis az adott címen két épület áll. M berongyol az elsőbe, ahol egy teljesen kihalt szálláshely csöndje fogadja. További kutakodás helyett felhívom a tulajt és itt ér a meglepetés. Nem goromba, nem unott, nem nagyképű, nagyon kedves, életvidám ember tájékoztat a vonal túloldalán, hogy igen, várt ránk és igen, jó helyen vagyunk és igen, menjünk a 15-ösbe (most ez a szám jutott eszembe, de lehet, hogy 9-es volt), az lesz a miénk, az ajtóban hagyta a kulcsot, mert számított ránk. Ja, és igen, mindkét épület az övé, az egyik az Ódon, a másik a Privát, mindkettőben van 15-ös és mindkettő üres, amelyiket választjuk, abban aludjunk.

Nagyvárosi polgárokként nem vagyunk ehhez hozzászokva, pedig nem egyedülálló a történet az Északi középhegységben, de erről majd később írok. Találomra választunk a két épület közül. Bemegyünk, kulcs az ajtóban, belül tiszta, de kissé régimódi szoba fogad. Történetesen régi és kevésbé módi.

A fa-padló felpúposodott, emiatt nyikorog, de ez legyen a legkisebb gondunk 3.000-ért. A panzió színvonalat egy padlófilc képviseli, melyet laza illesztéssel rögzítettek (értsd: leterítették, osztjóvan). Megkeressük a fürdőt, mely közelről sem normál méretű, cserébe nagyon pici, de a tisztaság itt is visszaköszön. Gyors fürdés és fekvés. Az ágy nyirkos, a hegyekben mindig ilyen. Mire zavarni kezdene, már alszunk mindketten.

Reggel fel, összepakolás, ki a kocsihoz, aztán újabb kellemes meglepetés. A ház végében vendéglő és már integet is a pincérnő, hogy vár minket a reggelivel. Virsli, sonkás tojásrántotta, narancslé, friss kenyér, M-nek kávé. Bőséges és nagyon finom. Fizetünk a szállásért és a reggeliért, majd indulunk tovább.

Nem voltunk sokat, abban az állapotában hosszútávra nem is ajánlanám másoknak, de turistaszállásként tökéletes. Aki kirándulni szeretne a környéken és minden éjszakára más szálláshelyre van szüksége, az bátran válassza a panziót, tényleg tiszta, tényleg csöndes és tényleg nagyon kedvesek az üzemeltetők. Aki a nyári szabadságát töltené itt gyerekestül, az gondolja végig a dolgot újra, vagy járjon utána annak, hogy történt-e felújítás az elmúlt két évben. :)

Tél volt, kivételesen éppen sok hóval. A zsilip-rendszerű üvegajtó magas volt nekünk, mint nyúlnak a kukoricás, de végül bejutottunk a recepcióra. Kérem szépen, ez gyönyörű. Már nem a recepció, vagy a hölgy, aki bent ült, hanem a hotel. Kívülről nem is látszik olyan nagynak, olyan impozánsnak, de pedig de.

Hosszú keresztfolyosó a pult bal oldalán, hangulatvilágítás, arab formák és színek, azt tudnám mondani, egységes; jó érzés bejönni, jó érzés itt lenni. A folyosó-labirintusban megtaláljuk a szobánkat, szemben egy oldallépcsővel. Egy középkorú páros tart felfelé fürdőköpenyben, mosolyogva köszönnek, aztán eltűnnek a folyosó végén. Ajtó nyit, belépünk.

A szoba tágas, az ágy kényelmes, a szekrényben bőséggel van hely a ruháknak, hatalmas ablakok, vastag függönyök, terasz, fotel és úgy általában minden, ami kell. Aki arra jár, figyelje meg a szobában a villanykapcsolót! Aki nem jár arra, csak találgasson, mi lehet olyan különleges benne! :)

A fürdőben jól elférünk, két becsomagolt fürdőköpeny, rengeteg törölköző és kellemes meleg fogad. A fürdő is patent. Tetszik.

Ámulatunkból magunkhoz térve villámgyorsan átvedlünk fürdőruhába és már hasítunk is lefelé az oldallépcsőn, hogy rövidke eltévedés után megérkezzünk a fürdőbe. Két medence bent, egy kint. Mivel kint havazik, a belsőket választjuk. Az egyik játszós, nagy „dögönyözővel”, a másik üldögélős, segg- és talpmasszírozós. Épp megállapítom, hogy mindenhol meleg van és cseppet sem kellemetlen kiszállni a vízből, amin felbuzdulva M elindul felfedezni a szaunát, mivel nem élhet nélküle. Elbambulok és merengve tűnődök a környezeten.

A medence mellett nagy kupac jég, több helyen műanyag poharak és ivóvíz. A zuhanyzók diszkréten eldugva, a medence körül végig fekvőpadok, a világítás itt is hangulat. M visszatér és látom az arcán, hogy a szauna rendben.

Este van, menjünk vacsizni! Gyönyörű étterem, gyönyörű tálalás, egy kedves felszolgáló a bejáratnál a szobánk számát kéri. Nem titok, hát eláruljuk neki, majd az ételpulthoz sétálunk. Itt a menü kiakaszt, ezért gondolatban hatalmas karót vések be a szállodának. M-re nézek, a szemében szintén ott ül a csalódottsággal vegyes elkeseredettség. Import dizájn, import hangulat, import minőség, hazai konyha. Válogatunk a harcsapörkölt-, csőben sült csirke, rántott sajt kombóból, közben azon tűnődünk, hogy a konyhát csak azért nem importálták, mert a Perzsa öböl mentén közel 300 féle fűszerrel főznek és azt nehéz itthon beszerezni, vagy azért, mert itthon nem fogyasztaná az úri közönség a –számukra- pikáns ételkülönlegességeket, esetleg csupán a nemtörődömség vitte rá a tulajdonost az iráni konyha diszkvalifikálására.

Nem tudtuk meg, ezért kissé keserű szájízzel fogyasztjuk az egyébként kitűnően elkészített vacsoránkat. Titkon készültünk a bárány, gomba, lencse, padlizsán, mentás saláták és roston húsok lakomájára, de a hidegzuhany kiábrándított. Annyira szép és jó volt minden idáig. M limonádét kér, én kólázom, közben bánkódunk erősen.

Vacsora után vissza a wellnessbe. Felfedezzük a négyszemélyes jacuzzit az udvaron. Vicces dolog hóból pezsgőfürdőbe mászni, még viccesebb a kiszállás a jeges lépcsőn. Szauna, fürdés, kis nasi és a hatalmas ágy nyújtotta pihenés és más élvezetek.

Másnap a reggelivel nincs gond, már feldolgoztuk a vacsora megrázkódtatásait. Felvágottak, főttek-, sültek, pékáru, sajtok és minden, ami ilyenkor már csak lenni szokott. Egész nap a wellnessben pihegünk, csak egy masszázst kérek M-nek a recepción. Rengeteg masszázsféle van, közép kategóriától a nagyon drágáig, állapítjuk meg közösen, miközben a szolgáltatásokról szóló tájékoztatót böngésszük. Az idő szokatlanul zord odakint, legalábbis a forró fürdőből nézve. Nincs kedvünk kimozdulni, csak pihenünk. Ránk fér, hosszú évünk volt.

Amíg M massz, én fotózok a szállodában. Felfedezek egy gyönyörű gyerekszobát, vagy inkább játékkuckót. Nagy, sok játékkal, praktikusan a bárhoz tartozó társalgó mellett, közvetlen rálátással a gyerekekre, akikre még Aladdin és Jázmin is figyel a falról, bár látszólag épp egymással vannak elfoglalva szerelmesen. A társalgóból kis csevegő-szoba nyílik, ha valaki nem közösködne másokkal. Vízipipák a bárpult mellett, fakultatív program a vendégek számára. Késő este igénybe is vettük, ezáltal elveszítve vízipipa szüzességemet. Nem jött be, de ez a magánügyem. :)

M kisimultan tér vissza, de szinte beájul az ágyba. Kimerült a drága. Csendben pihenünk vacsoráig, majd az újabb, nemzetközinek kikiáltott vacsora után igyekszünk levezetni egy kis billiárddal a nap fáradalmait. Az asztalok lejtenek, hozzá kell szokni, mennyit csalnak, de ettől még játszható a történet.

Újabb éjszaka, újabb reggel, újabb reggeli és indulás haza. Ha 1001 éjszakára nem is, de egy hétvégére mindenképpen érdemes elmenni és hagyni, hogy a Shiraz elbűvöljön csókjával még akkor is, ha tudjuk, hogy ebből nem lesz szerelem, amíg a menü magára nem talál.

Az idei év felfedezettje –számunkra- Lovas Zugoly. Kétszer 6 napot töltöttünk itt a nyáron, mert elsőre annyira megszerettük. Pesthez közel van, 30 perc alatt leértünk a pályán (sokkal tovább tartott a lakásból lecuccolni két gyerekkel).

A hely kellőképpen elszigetelt a külvilágtól, hiszen a város utáni, falu utáni, kiserdő utáni farmról beszélünk. Hatalmas kapu, hosszú, murvás bevezető út, aztán megérkezünk a lovardaként indult, mára bértartással és vendégszobákkal kiegészült pihenő szigetre. Balra kukoricás és egy másik farm, jobbra lovak, a távolban Vasztély dombjai. Gyér térerő, a nap süt, csend van és a Csajszik sem nyűgösek, hiszen alig autóztunk.

A szálláson házigazdasszonyunk, Ili fogad. Bizonyára ezredjére mondja épp el a tudnivalókat, mégis kedves és türelmes velünk. Hatalmas társalgó, felszerelt konyha, hosszú folyosó, a baloldalon vendégszobák és a folyosó végén a mi fészkünk, mivel apartmant kértünk. A hálóba jutunk, két különálló ágy, egy kihúzható kanapé, íróasztal, fotelek, szekrény és egy kis asztal fogad. A hálóból átjáró a konyhába, onnan kijárat a kertbe és egy másik ajtó a fürdőbe, ahol sok és nagy törölköző fogad. Látva a fürdőt és a kocsifelhajtót leesik, hogy az egész apartman akadálymentesített. Sose legyen rá szükségünk, de beírok érte egy piros pontot.

Lovak mindenütt, képek, festmények, díszek formájában kerülnek elő. Jelenlétük cseppet sem irritáló, inkább kedves. Hozzátartoznak a környezethez, mint üvegpohár a török teához. Hely van bőven, nekiállunk kipakolni. Sajnos a szekrény használhatatlan, mivel csak akasztós hely van benne, mi meg pont olyan ruhákkal nem készültünk, tekintettel a nyárra. A táskából öltözés kényelmetlenségét vállalnunk kell.

A konyha jól felszerelt és van elég hely az étkezőasztal körül is. Meleg van, klíma nincs, van viszont tó, nádassal, békákkal és fürdőzéshez kellemes vízhőmérséklettel, úgyhogy rögtön csobbanunk is. A tó partján nyugágyak, pavilon, pázsit és mivel az istállók és a fedeles karám is a tó felé néznek, nem maradunk le semmilyen lovas eseményről. Egy 8-10 fős gyerektábor van épp a színen, a Csajszik hamar összebarátkoznak, jut egy perc pihenő nekünk, felnőtteknek.

Reggeli és vacsi a teraszon. Délben elviselhetetlen kint a hőség, olyankor bent eszünk. Ami esetleg hiányzik az apartman konyhájából, az biztosan van a nagy konyhában. A Csajszik jól elvannak a táborozó lányokkal. Ebéd utáni jégkrémezéskor kicsit összegyűlnek nálunk, aztán eltűnnek, hogy később a farm egyik zugából kerüljenek elő sokadik hívásra.

M a gyerekekkel napi két edzésen vesz részt. Kemény és fárasztó sport ebben a hőségben, még akkor is, ha a karámot locsolással hűtik és „portalanítják” minden edzés előtt. Az edzések jó hangulatúak, házigazdánk (András) ura a lovaknak, a helyzeteknek és a poénoknak egyaránt.

Minden olyan nyugodt, mint a csendéleteken. Van időnk fotózni, aludni, olvasni, főzni, kártyázni, játszani… akármire. A lovak közelsége egy különleges érzés itt. Felettük alszunk, hiszen az istállók fölé épültek a vendégszobák, így ha valamelyik ló toporzékol néha, az felhallatszik, bár ez senkit sem zavar.

Van kihelyezett pc a társalgóban és wifi is, ha nem hoztunk volna legalább három notebookot és tableteket az okostelefonok mellé. Este szalonna-, virsli-, és fűszerezett húsok sütése a tűzgyújtó helyen, kis pálinkázással. A háziállatok (kutya és macskák) kísérnek minket, bármerre megyünk. Szelídek, békésen tűrik, hogy a gyerekek kedvükre simogassák őket.

Az éjszakák kimondhatatlanul csendesek, millió csillag látszódik innen és semmi nem zavarja a nyugalmat. Erre a helyre még biztosan visszatérünk.

- Ez egy szar! Már bocsánat. – kezdte mondandóját az idősödő hölgy a szaunában. – A medencék hidegek és amúgy sincs sok belőlük. A pezsgőfürdő meg akkora, mint otthon a fürdőkádam.
Nem vitatkoztunk, mert hasonló véleményen voltunk mindketten, ha nem is ennyire szókimondó stílusban, így csak helyeslően hümmögtünk. De kezdjük talán az elején.

3 nap, két éjszakára érkeztünk. Kedvesen fogadott a recis lány és mivel a papucsom ismét otthon felejtettem, rögtön adott egyet a shop-ból, szerény 2.200 forintért. Jól indult minden, vidáman mentünk fel a szobánk ajtajához, aztán benyitottunk. Vesztünkre.

A kuponon vett tetőtéri szoba pici. Nem arról van szó, hogy táncolni nem lehet benne, hanem konkrétan elférni sem. Az előszobában annyi hely sincs, hogy az utazótáskánkat lerakjuk. A szobában egy parányi íróasztal idézte a hasonló kaliberű szállodák szokásait, de a ráhelyezett TV, távkapcsoló, tálca (két pohárral) és telefon el is foglalta a rendelkezésre álló helyet. Itt nem fér el sem a notebook, sem a fényképező, max a mobiljaink.
A kilátás csodás… a szomszédos üzem hátfalára. Az ágy egyik oldala kényelmesen megközelíthető. Ennek csak azért van jelentősége, mert a másik oldalra csak 45 fokban megdőlve lehet beszambázni, ugyanis a tetőtér minden négyzetcentijét szobának tervezték, a holt tereket is.
Apropó, ágy. Ne tévedjünk el a fogalmak között, mert két, gurítható ágykeretre helyezett matracról beszélünk. Szeretkezés csak akrobatáknak!

A fürdőben egy zuhanykabin várt, mellette a wc és a másik oldalán a mosdó. Vicces, hogy a retró hangulatú fa keretes tükör és mosdópult kiegészítője lett a szintén fából készült szappantartó. A szappan bontatlan ugyan, de ha belegondolok, hogy én mit mostam meg utoljára és aki utánunk érkezett, mit mosott meg először, hát nem feltétlen voksolnék erre a megoldásra.
A törölközők nagyok és keményre mosottak. M utálja, de én szeretem, ha egy szállodában kemény a törölköző, mert akkor jobban elhiszem, hogy tényleg fertőtlenítették.

Irány a wellness! A földszinti folyosó egy üvegezett ajtóban végződik, itt kezdődik a fürdő. A medencék (kettő van összesen, egy bent, egy kint) mellett feltüntetett vízhőfok csak tájékoztató jellegű (ennyinek kellene lennie), a valóság 5 fokkal hidegebb mindegyikben. Tartósan megmaradni egyikben sem lehet. Egyetlen pezsgőfürdőnek kialakított kútszerű izé látja el a jacuzzi szerepét, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Talán félóránként jön egy kis bubi a csöveken, aztán csend.

A szauna korrekt, ahogyan a gőzfürdő és a merülő medence is, csak az ivóvizet és a műanyag poharakat hiányoltuk mellőle. A kinti medence körül fű lehetett valaha, mára csak a gyom maradt, de azt legalább nyírják, ahol még nem égett ki teljesen. Négycsillagos árakon lehet igénybe venni a focipályát, teniszpályát, squash pályát és egyebeket azoknak, akik az aktív pihenés oltárán feláldozzák sejtjeik regenerálódását. Lehet bowlingozni (egy óra benne volt a kuponban is), de férfiaknak csak 13-as és 15-ös golyó van. Lehet még biciklit is bérelni. 800-ért. Óránként.

Csendes punnyadásunkban tanakodni kezdtünk, mitől lehet Bio és főleg mitől Art a hotel. Biztosan a táp lesz bio, úgyhogy – mivel idő is volt éppen – vályúhoz siettünk, de jött az újabb csalódás. Konzerv kukoricából készült majonézes kukorica, konzerv ananászból készült gyümölcssaláta, fagyasztott röszti-burgonya kisütve, mellé sáfrányos, fagyasztott hal és társai. A dinnyét nagy darabokra kockázták, pedig a négy csillaghoz már dinnyegolyók járnak. Máshol. Az első este még sikerült egy vacsira valót összeválogatni a svédasztalról, de a második este olyan ételek voltak, melyet inkább meghagytunk másoknak. A szomszéd asztalnál ülő úr is rendelt a konyháról, semmint a kihelyezett tálakról válogatott volna. A „húsleves gazdagon” és társai tényleg nem négycsillagos vacsorára valók.

Az étel nem Bio, ez kiderült. Ekkor M, akit nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, felfedezte a szálloda prosijában, hogy van négy bio szobájuk, Demko matracokkal és a család művészei által festett képek a folyosó falán. Hát ettől Bio & Art! A szomszédomnak van vagy három sólámpája, nekünk két olajfestményünk, akkor a mi lépcsőházunk is Bio & Art. Ki is teszem a bejárathoz! Trendi dolog ma hülyének lenni, de nem szeretem, ha hülyének néznek.

Reggeli. A rántotta isteni, a tükörtojás is, a kolbászkák és a bacon szintúgy, a virsli roppan. A felvágottak nem vonzottak, olyan van otthon is, de volt választék bőségesen és sajtból is. Müzli, tej, narancslé (enyhén vizezett, de legalábbis nem minőségi), kávé (sajnos nem főzött, hanem termoszból eredő nescafé), mogyorókrém, dzsem, tökmag (???), stb. Odatették magukat. Kis szépséghibája a dolognak, hogy minden nap ugyanaz a menü, továbbá a hűtőpultba szardíniát is tesznek, amitől még az uborkának is szardínia íze van. Brrrrrrrr

A Bio még utolsó leheletével elkísér a parkolóba, ugyanis a kövek közt is dús gyom várja az érkezőket és persze a távozókat is. Mi az utóbbiakhoz csatlakoztunk és nem vágyunk vissza. Erősen nem ajánlott kategória, ahol csak az árak négycsillagosak, a szolgáltatások inkább három, a szoba pedig a kettőt sem igazán éri el.

Trendi dolog a kuponozás, mi is belekerültünk a körbe. A következő bejegyzések mindegyike egy-egy kupon vagy hirtelen felindulásból elkövetett szállásfoglalás hatására kiváltott eseménysorozat tárgyilagos… ööö… szóval, reméljük tárgyilagosra sikerülő beszámolója az igénybe vett szállásokról és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokról.