Tél volt, kivételesen éppen sok hóval. A zsilip-rendszerű üvegajtó magas volt nekünk, mint nyúlnak a kukoricás, de végül bejutottunk a recepcióra. Kérem szépen, ez gyönyörű. Már nem a recepció, vagy a hölgy, aki bent ült, hanem a hotel. Kívülről nem is látszik olyan nagynak, olyan impozánsnak, de pedig de.
Hosszú keresztfolyosó a pult bal oldalán, hangulatvilágítás, arab formák és színek, azt tudnám mondani, egységes; jó érzés bejönni, jó érzés itt lenni. A folyosó-labirintusban megtaláljuk a szobánkat, szemben egy oldallépcsővel. Egy középkorú páros tart felfelé fürdőköpenyben, mosolyogva köszönnek, aztán eltűnnek a folyosó végén. Ajtó nyit, belépünk.
A szoba tágas, az ágy kényelmes, a szekrényben bőséggel van hely a ruháknak, hatalmas ablakok, vastag függönyök, terasz, fotel és úgy általában minden, ami kell. Aki arra jár, figyelje meg a szobában a villanykapcsolót! Aki nem jár arra, csak találgasson, mi lehet olyan különleges benne! :)
A fürdőben jól elférünk, két becsomagolt fürdőköpeny, rengeteg törölköző és kellemes meleg fogad. A fürdő is patent. Tetszik.
Ámulatunkból magunkhoz térve villámgyorsan átvedlünk fürdőruhába és már hasítunk is lefelé az oldallépcsőn, hogy rövidke eltévedés után megérkezzünk a fürdőbe. Két medence bent, egy kint. Mivel kint havazik, a belsőket választjuk. Az egyik játszós, nagy „dögönyözővel”, a másik üldögélős, segg- és talpmasszírozós. Épp megállapítom, hogy mindenhol meleg van és cseppet sem kellemetlen kiszállni a vízből, amin felbuzdulva M elindul felfedezni a szaunát, mivel nem élhet nélküle. Elbambulok és merengve tűnődök a környezeten.
A medence mellett nagy kupac jég, több helyen műanyag poharak és ivóvíz. A zuhanyzók diszkréten eldugva, a medence körül végig fekvőpadok, a világítás itt is hangulat. M visszatér és látom az arcán, hogy a szauna rendben.
Este van, menjünk vacsizni! Gyönyörű étterem, gyönyörű tálalás, egy kedves felszolgáló a bejáratnál a szobánk számát kéri. Nem titok, hát eláruljuk neki, majd az ételpulthoz sétálunk. Itt a menü kiakaszt, ezért gondolatban hatalmas karót vések be a szállodának. M-re nézek, a szemében szintén ott ül a csalódottsággal vegyes elkeseredettség. Import dizájn, import hangulat, import minőség, hazai konyha. Válogatunk a harcsapörkölt-, csőben sült csirke, rántott sajt kombóból, közben azon tűnődünk, hogy a konyhát csak azért nem importálták, mert a Perzsa öböl mentén közel 300 féle fűszerrel főznek és azt nehéz itthon beszerezni, vagy azért, mert itthon nem fogyasztaná az úri közönség a –számukra- pikáns ételkülönlegességeket, esetleg csupán a nemtörődömség vitte rá a tulajdonost az iráni konyha diszkvalifikálására.
Nem tudtuk meg, ezért kissé keserű szájízzel fogyasztjuk az egyébként kitűnően elkészített vacsoránkat. Titkon készültünk a bárány, gomba, lencse, padlizsán, mentás saláták és roston húsok lakomájára, de a hidegzuhany kiábrándított. Annyira szép és jó volt minden idáig. M limonádét kér, én kólázom, közben bánkódunk erősen.
Vacsora után vissza a wellnessbe. Felfedezzük a négyszemélyes jacuzzit az udvaron. Vicces dolog hóból pezsgőfürdőbe mászni, még viccesebb a kiszállás a jeges lépcsőn. Szauna, fürdés, kis nasi és a hatalmas ágy nyújtotta pihenés és más élvezetek.
Másnap a reggelivel nincs gond, már feldolgoztuk a vacsora megrázkódtatásait. Felvágottak, főttek-, sültek, pékáru, sajtok és minden, ami ilyenkor már csak lenni szokott. Egész nap a wellnessben pihegünk, csak egy masszázst kérek M-nek a recepción. Rengeteg masszázsféle van, közép kategóriától a nagyon drágáig, állapítjuk meg közösen, miközben a szolgáltatásokról szóló tájékoztatót böngésszük. Az idő szokatlanul zord odakint, legalábbis a forró fürdőből nézve. Nincs kedvünk kimozdulni, csak pihenünk. Ránk fér, hosszú évünk volt.
Amíg M massz, én fotózok a szállodában. Felfedezek egy gyönyörű gyerekszobát, vagy inkább játékkuckót. Nagy, sok játékkal, praktikusan a bárhoz tartozó társalgó mellett, közvetlen rálátással a gyerekekre, akikre még Aladdin és Jázmin is figyel a falról, bár látszólag épp egymással vannak elfoglalva szerelmesen. A társalgóból kis csevegő-szoba nyílik, ha valaki nem közösködne másokkal. Vízipipák a bárpult mellett, fakultatív program a vendégek számára. Késő este igénybe is vettük, ezáltal elveszítve vízipipa szüzességemet. Nem jött be, de ez a magánügyem. :)
M kisimultan tér vissza, de szinte beájul az ágyba. Kimerült a drága. Csendben pihenünk vacsoráig, majd az újabb, nemzetközinek kikiáltott vacsora után igyekszünk levezetni egy kis billiárddal a nap fáradalmait. Az asztalok lejtenek, hozzá kell szokni, mennyit csalnak, de ettől még játszható a történet.
Újabb éjszaka, újabb reggel, újabb reggeli és indulás haza. Ha 1001 éjszakára nem is, de egy hétvégére mindenképpen érdemes elmenni és hagyni, hogy a Shiraz elbűvöljön csókjával még akkor is, ha tudjuk, hogy ebből nem lesz szerelem, amíg a menü magára nem talál.
