Két évvel ezelőtt tettünk egy északkelet-magyarországi körutat. Kiskörutat, fogalmazzunk inkább így. Számos érdekes helyre eljutottunk, a Szerencsi Cukorgyár Cukormúzeumától a Magyar Motor Múzeumig Bodrogkeresztúron.
Első szálláshelyünk inkább bizonyult komikusnak, mint tartós használatra alkalmas panziónak. Késő este érkeztünk meg Bükkszentkeresztre, és végül bio-GPS használatával jutottunk el célállomásunkig.
A sötétben próbálunk tájékozódni, hogy most merre is kellene indulnunk, ugyanis az adott címen két épület áll. M berongyol az elsőbe, ahol egy teljesen kihalt szálláshely csöndje fogadja. További kutakodás helyett felhívom a tulajt és itt ér a meglepetés. Nem goromba, nem unott, nem nagyképű, nagyon kedves, életvidám ember tájékoztat a vonal túloldalán, hogy igen, várt ránk és igen, jó helyen vagyunk és igen, menjünk a 15-ösbe (most ez a szám jutott eszembe, de lehet, hogy 9-es volt), az lesz a miénk, az ajtóban hagyta a kulcsot, mert számított ránk. Ja, és igen, mindkét épület az övé, az egyik az Ódon, a másik a Privát, mindkettőben van 15-ös és mindkettő üres, amelyiket választjuk, abban aludjunk.
Nagyvárosi polgárokként nem vagyunk ehhez hozzászokva, pedig nem egyedülálló a történet az Északi középhegységben, de erről majd később írok. Találomra választunk a két épület közül. Bemegyünk, kulcs az ajtóban, belül tiszta, de kissé régimódi szoba fogad. Történetesen régi és kevésbé módi.
A fa-padló felpúposodott, emiatt nyikorog, de ez legyen a legkisebb gondunk 3.000-ért. A panzió színvonalat egy padlófilc képviseli, melyet laza illesztéssel rögzítettek (értsd: leterítették, osztjóvan). Megkeressük a fürdőt, mely közelről sem normál méretű, cserébe nagyon pici, de a tisztaság itt is visszaköszön. Gyors fürdés és fekvés. Az ágy nyirkos, a hegyekben mindig ilyen. Mire zavarni kezdene, már alszunk mindketten.
Reggel fel, összepakolás, ki a kocsihoz, aztán újabb kellemes meglepetés. A ház végében vendéglő és már integet is a pincérnő, hogy vár minket a reggelivel. Virsli, sonkás tojásrántotta, narancslé, friss kenyér, M-nek kávé. Bőséges és nagyon finom. Fizetünk a szállásért és a reggeliért, majd indulunk tovább.
Nem voltunk sokat, abban az állapotában hosszútávra nem is ajánlanám másoknak, de turistaszállásként tökéletes. Aki kirándulni szeretne a környéken és minden éjszakára más szálláshelyre van szüksége, az bátran válassza a panziót, tényleg tiszta, tényleg csöndes és tényleg nagyon kedvesek az üzemeltetők. Aki a nyári szabadságát töltené itt gyerekestül, az gondolja végig a dolgot újra, vagy járjon utána annak, hogy történt-e felújítás az elmúlt két évben. :)